C. S. Lewis (1898–1963), a közelmúlt egyik legjelentősebb és legnépszerűbb keresztény írója számos irodalmi műfajban alkotott az apologetikai művektől kezdve a sci-fi és fantasy regényekig (A fájdalom, A zsoltárokról, Narnia krónikái, Kozmikus trilógia).

A kötet három egymásra épülő esszéjében a szerző látszólag ártalmatlan tréfálkozása egy balul sikerült középiskolai tankönyvön az emberiség sorsának megjövendölésébe torkollik. Lewis leleplezi a két tankönyvíró mögöttes, minden objektív értéket és hozzájuk kapcsolódó fennkölt érzelmet tagadó világnézetét, majd kibontja az általa Taó-nak nevezett univerzális értékrend elfogadásának vagy elutasításának következményeit, végül leírja azt az apokaliptikus pillanatot, amikor az ember saját természetét is manipulációjának anyagává degradálja, és így az emberiességből szükségszerűen az állatiasságba süllyed.

Az egyszerre meghökkentő és profetikus írás – amelyre Francis Fukuyamától Hankiss Eleméren át máig is sokan hivatkoznak – Lewis talán legvitatottabb műve. A National Review a hetedik helyre választotta „A huszadik század 100 legjobb nem fikciós könyve” listáján.

„Az elején azt hisszük, hogy egy légy zümmögését halljuk, a végén pedig be kell fognunk a fülünket, mintha a sztálingrádi ütközet sűrűjében lennénk.” Hans Urs von Balthasar